Ami manapság már veszendőben van, a büfé, talponálló, kifőzde, az volt a régi kor emberének a lacikonyha. Amolyan középkori gyorsétterem. Vagy, ahogy a nép nevezte: László király vendéglője. És, hogy miért hívják, Lacipecsenyének a recept végén ezt is megtudhatod… 🙂
Aki kedveli a finom, omlós húsokat, annak csak ajánlani tudom ezt a receptet… 🙂 , mely gyorsan készen van és isteni finom, én így készítem:
Lacipecsenye petrezselymes újkrumplival
Hozzávalók:
Hús fűszerezése:
500-700 g sertéstarja
*Himalája só
*ötbors őrölt fűszer
*chipotle füstös pirospaprika
Pác:
3 ek kókuszolaj
1 kk Kalocsai pirospaprika
4 gerezd fokhagyma
Sütés:
kókuszolaj
1 nagy fej vöröshagyma
A hozzávalóknál * megjelölt termékeket a négy égtáj Ázsia boltban szoktam vásárolni, online is lehet rendelni:
http://azsiabolt.hu/termekek
Elkészítés:
A hússzeletek szélét bevagdossuk egy éles késsel, ha nincs, megteszi egy olló is, így sütéskor nem fog felpöndörödni a hús. Ha vastagabb szeleteket kaptunk a hentesnél, mindenképpen, enyhén klopfoljuk ki, majd ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és szórjuk meg chipotle füstös pirospaprikával.
Egy tálkában tegyük bele a kókuszolajat, majd adjuk hozzá a Kalocsai pirospaprikát és a reszelt fokhagymát, keverjük össze. Majd a paprikás páccal kenjük be a hússzeleteket, egy ecset segítségével, majd lefedve minimum fél órát hagyjuk pácolódni.
Amíg pácolódik a hús, addig vágjuk, tegyük oda sós vízbe főzni az újburgonyát. Majd vágjuk apróra a petrezselymet. A petrezselymet 2 ek kókuszolajon futtassuk meg, majd a leszűrt kész újburgonyára öntsük rá, és rázzuk össze, vagy keverjük össze, de óvatosan, ne törjön össze a krumpli.
Közben a kókuszolajat felhevítjük egy serpenyőben, majd amikor már elég forró beledobjuk a vöröshagymát.
Amikor a hagymák elkezdenek sülni, beletesszük a hússzeleteket is, és pár perc alatt pirosra sütjük a húst. Sütés közben párszor megforgatjuk, egy konyhai csipesz segítségével.
Frissen tálaljuk az elkészült Lacipecsenyét, petrezselymes újkrumplival, kovászos uborkával vagy csalamádéval.
Ha tetszett a recept, kérlek, oszd meg másokkal is, hisz az egészség mindenkié… Köszönöm
További receptekért, tippekért, érdekességekért csatlakozz a facebook oldalamhoz:
https://www.facebook.com/mediterranetelek.klarissza
Jó étvágyat és jó egészséget!
Klarissza
És akkor kanyarodjunk vissza, a bevezetőben szereplő kérdésre, miért is hívják Lacipecsenyének?
Azért hívták így, mert a legenda szerint II. Ulászló (aki Mátyás halála után került trónra) annyira elszegényedett, hogy a Duna-parti sátoros kofaasszonyoktól hozatott bőrös pecsenyét a palotába. A gyors tűzön, paprikás zsírban sült tarját, amit egy félbevágott cipóba tettek (íme, a szendvics őse!), a nép elnevezte lacipecsenyének. Röviden “lacinak”. A kerekes konyhát meg “lacikonyhának”. Így mondja Heltai Gáspár is, a neves kolozsvári könyvnyomtató. Azt írja krónikájában, hogy a király ravásra (azaz hitelbe) hordatta a húst az udvari konyhába.
“Dobzse” (jól van) – mondaná az engedékeny László király. A történet jól hangzik, de nem igaz. (Mint a gasztrolegendák többsége.) Az elnevezés prózai eredetű: a vidéki háztartásokban június végén, Szent László napján költöztették ki a konyhát a szabad ég alá, ez volt a nyári konyha. Néhány pusztai ház udvarán még ma is lacikonyhának nevezik a boglyakemence alakú főzőhelyet.
A XIX. század közepén már 26 lacikonyha működött a pesti oldalon. Zömük a Szénapiacon (a mai Kálvin tér) és a Duna-parton. Egyszerű tákolmányok voltak: nyolclábú gyékénysátor, elöl-hátul ponyva, középen négykerekű kordén óriási kétfülű fazekak, amiket vánkossal takartak le, hiszen az ételeket hazulról hozták. Az egyikben köleskása pöfögött, a másodikban tekintélyes gombócok, amikkel a labancot lehetett volna ágyúzni, a harmadikban a bableves rotyogott. Asztalként hordó szolgált, szenes serpenyő volt a tűzhely, mögötte termetes asszonyság állt óriási fakanállal.
“A lacikonyha – írja Dunaparti élet című tárcájában Nagy Ignác lapszerkesztő – a két garasos ige megtestesülése.” A nagy bádogfazekak “szörnyen gőzölögnek, mint a túlhajtó politikusok, de ugyan mi van bennök? Részint fekete, részint fehér lé, az előbbit a könnyen hivők kávénak, imezt pedig tejnek nevezik, ámbár a fekete lé csak cikória, a fehér pedig vízzel s hamuzsírral föleresztett tej. De azért bízvást kávénak és tejnek nevezhetjük e két valamit, mert hiszen a forró politikának is elvtelenség az elve, és céltalanság a célja. S ezen jó kávéból, tejesen vagy feketén, nagy ibrikkel adnak cukrosan és zsemlyével együtt két rézgarasért.” Némelyik zsemlye persze olyan öreg, hogy bizonyosan összezúzná az ember lábát, ha véletlenül ráejtené.
Ilyen képet fest a lacikonyhák világáról – fél évszázaddal később – Ágai Adolf is, a Borsszem Jankó főszerkesztője. Nyoma sincs az Arany János-féle derűs világnak, ahol “Sistereg a zsír, kolbász, pecsenye, / Éhes gyomornak bűbájos zene”. Itt kézzel és csorba szélű fakanállal falnak a szegények. “Hús pedig se nem főzetik, se nem süttetik. Csak sátoros ünnepen jut.” Akkor is csak lutriképp, aki fizet még, belekanalazhat a levesbe, hátha kihorgászik egy tyúkfejet, disznólábat. Méltósággal vigadó parasztok sincsenek, csak néhány tót taligás (aki kerek kalapjából is kiszürcsöli a laskalevest), éhenkórász napszámosok, gyanús lacibetyárok, mint Jókai Mór csalafinta Berbécs Józsija, aki azzal a trükkel csalja ki a székely atyafi szájából a kofapecsenyét, hogy hibádzik a súlya, elviszi megméretni.
Lacikonyhák néhol még tán ma is működnek országszerte. Sőt. Néhány évig Pest felkapott helye volt a Laci!Konyha! nevű ínyenc rombisztró. Utóda, a Laci!Pecsenye? a Sas utcába. De sajnos már ez is megszűnt. Inkább az ilyen néven futó online házhoz-szállítással foglalkozó céget találni. De majd ezek is lassacskán lekerülnek évek alatt a süllyesztőbe, és már csak ezt a finomságot, tényleg otthon fogjuk elkészíteni. Bár Budapesten még a Klauzál csarnokban található egy szuper kis lacipecsenye itt, aki arra jár, feltétlenül nézze meg, de szerintem ennél jobbat manapság, már nem találhatunk, legalábbis Budapesten. Forrás/kép: itt és itt
Kommentek