Édes ámulat: Az igazi farsangi fánk, házi baracklekvárral Nagyi módra

Nincsen farsang, fánk nélkül!

Az a legjobb étel, amit szeretettel készítünk. 🙂

Az igazi farsangi fánk a nagyitól, házi baracklekvárral, nem maradhat ki a hétvégi menüből, én már nagyon sokszor elkészítettem, egyszerűen mennyei… 🙂 Érdemes kipróbálni!

Tudtad?
A farsang Magyarországon vízkereszttől (január 6.) a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz “húshagyó keddig”, vagy “hamvazószerdáig”. Magyar elnevezése egyes kutatók szerint a német “faseln”: fecsegni, fantáziálni, pajkosságot űzni szóból ered. Más elmélet szerint bajor-osztrák jövevényszó, a vaschang-ból származik. Első írásos jelentkezését 1283-ból, bajor-osztrák adatokból ismerjük. Farsang idején nem hiányozhat az asztalról a farsangi fánk, amely a kelt tészták királya. A jól elkészített farsangi fánk könnyű, szalag van a derekán és egy lyuk a közepében, ahova házi készítésű baracklekvárt lehet tenni.

Fánknak mondjuk, pedig több neve is van. A Székelyföldön pánkónak hívják, ami erdélyi szász eredetű szó. A Pfannkuchen (pankox, pankoh) formákból származik. Így nevezik német nyelvterületen a serpenyőben sült tésztákat. A Dunántúl néhány településén is használják a pánkót, itt a bukovinai székelyek terjesztették el. Baranya néhány községében viszont huppancs a fánk neve, Borsodban és a Bodrogközben krepli, a Felvidék némely helyén siska, a palócoknál pedig pampuska.

Közeli rokona néki a kanállal szaggatott cseh fánk, a talkedli, valamint a derelyevágóval szabott forgácsfánk, más néven csöröge vagy herőce. Az egymásra rakott, bevagdalt fánktésztából készül a fahéjas rózsafánk. A régi szakácskönyvekben olvashatunk tölcséres fánkról, főkötős fánkról, mozsárfánkról, süvegfánkról, tolyófánkról is. Az újabban Amerikából átszármazott lyukas donut is a fánkcsalád tagja. A fánk történetének folytatása, a recept végén.

Szóval bárhogyan is, imádni való finomság, érdemes elkészíteni. Nagyon finom, de mindenképp figyelj rá, hogy maradjon neked is, mert hipp-hopp, elfogy… 🙂
Bár ez most, nem gluténmentes, de ígérem, ennek is kitalálom a receptjét, hogy gm farsangi fánk legyen. 🙂

Addig is, aki gluténérzékeny, az alábbi túrófánk receptemet, tudja használni:
Gluténmentes túrófánk, házi baracklekvárral

Farsangi fánk, házi baracklekvárral recept
Hozzávalók: 25-30 db
50 dkg liszt
8 dkg finom kristálycukor
4 dkg friss élesztő
8 dkg olvasztott vaj
0,5 dkg Himalája só
1 tojás
3 tojássárgája
2,5 dl tej
1 ek rum
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom héja – reszelve
Díszítés:
házi baracklekvár
porcukor
Sütéshez:
kókuszzsír

Farsangi fánk, házi baracklekvárral
elkészítése:
A lisztet sütőlapra szitáljuk és a sütőben, 50 ⁰C-on 20 percig melegítjük. A tej felében feloldjuk az élesztőt, a megmelegített lisztet egy tálba tesszük, a közepébe egy mélyedés vájunk, és ebbe öntjük az élesztős tejet, ebből kevés liszttel puha kovászt készítünk, (tehát kicsit összekeverjük az ujjunkkal középen) majd letakarva meleg helyen 20 percig pihentetjük.

Közben a maradék tejben feloldjuk a kristálycukrot, a vajat, a sót, a vaníliás cukrot, és a rumot. Amikor a kovász felületén széles repedések keletkeznek, mindezeket összedolgozzuk a citromhéjjal, a tojással és a tojássárgájákkal együtt, s az így kapott kelt tésztát, fakanállal addig verjük, míg selymesen fényes lesz, s hólyagokat vet. Ekkor letakarva, meleg helyen 30 percig kelesztjük.

Ha megkelt a tészta, akkor belisztezett deszkán kb. kisujjnyi vastagságúra nyújtjuk és a lisztet jól lesöpörjük róla, és egy 7 cm-es fánk szaggatóval, vagy egy nagyobb pohár/vagy bögre segítségével kiszaggatjuk a fánkokat.

*Tipp: ha szükséges, akkor a fánkszaggatót lisztezzük, hogy ne ragadjon rá a tészta.

Ha készen vagyunk, akkor egy konyharuhával letakarva addig kelesztjük, míg egyharmadukkal meg nem nőnek.
Ezt követően, egy nagy lábasban vagy felmelegítjük a bő zsiradékot, vagy olajat. Ne legyen túl forró, csak kb. 170 fokos.

*Tipp: Figyeljünk a zsiradékra, hogy tényleg megfelelő legyen a hőmérséklete, akkor jó, amikor a zsírba csepegtetett víz hangosan sistereg. Tehát semmi esetre se hagyjuk ott az olajat, mert ha túlforrósodik, akkor megéghetnek a fánkok, hamar megsül kívülről és belül meg nyers marad.

Lehet egy lyukat nyomni a tetején. A fánk sütést mindig azzal az oldalával kezdjük, ami felül van kelesztéskor, tehát a jobban megkelt felső, könnyebbik részük kerül alulra, hogy ne süllyedjenek le túlságosan, ugyanis úszniuk kell a zsiradékban. Lefedve kb. 1-1,5 percig sütjük, míg alul aranybarnák nem lesznek. Sütés közben aztán a felül lévő rész is tovább kel. Majd megfordítjuk őket, és már fedő nélkül kb. szintén másfél percig sütjük. (Közben szabályozzuk a hőfokot, hogy az olaj ne legyen túl forró, csak picit sercegjen.) Az így sütött fánk egész biztosan „szalagos” lesz – tehát alul-felül aranybarna, középen egy szép világos csíkkal. Ezután lyukas szűrőkanállal kiszedve rácson lecsepegtetjük, vagy papírtörlőre tesszük.

Tálaláskor porcukorral meghintve, házi baracklekvárral kínáljuk ezt a csodálatosan finom, hagyományos bécsi farsangi fánkot, melyet egyszerűen tényleg nem lehet megunni.

*Tipp: Kezdőknek is ajánlom, nem kell félni a keltészta készítéstől, ha a fenti lépéseket betartod, garantált sikered lesz. 🙂

Fánk történetének, folyatása:
Itt jegyezzük meg, hogy nem a formája teszi a fánkot. Lehet gömbölyű, vagy laposabb, lehet a közepén mélyedés a lekvár számára, sőt egészen lyukas is lehet. Az utóbbi forma onnan ered, hogy egy időben farudakra húzva árusították ezeket a süteményeket. Közép-Európában a legtöbb nép magáénak tekinti a fánkot, és több történet is létezik a feltalálásának körülményeiről.

Bécsben a 17. század vége óta egy Cecilia Krapf nevű pékmesternéhez kapcsolják a zsírban sütött kerek kelt tésztát, akinek ez volt a specialitása. Farsang idején befőttel töltötte meg a süteményeit, amelyek annyira finomak voltak, hogy hamarosan az egész város ismerte őket. Az osztrákok akkoriban Cili-golyóknak nevezték a fánkot, ma pedig Krapfen-nek – az alkotója után. Másutt úgy szól a történet, hogy a szerelmes pékné tévedésből tette a tésztát a tepsi helyett a serpenyőbe. Ennek prózaibb változata szerint a pékné haragjában vágta volna valakihez a kelt tésztát, amely véletlenül landolt a sercegő zsírban. Akárhogy is volt, Cecilia bekerült a kulinária történetébe. 1815-ben, a Bécsi Kongresszus idején állítólag több mint 10 millió Cili-golyót vásároltak. A történet folytatását itt olvashatjátok.

Ha tetszett a recept, kérlek, oszd meg másokkal is, hisz az egészség mindenkié… Köszönöm

További receptekért, tippekért, érdekességekért csatlakozz a facebook oldalamhoz:
https://www.facebook.com/mediterranetelek.klarissza

Jó étvágyat és jó egészséget!
Klarissza